Más műalkotásokkal szemben a kitüntetések eredetileg konkrét személyekhez kötődnek, azokhoz, akiket ezekkel jutalmaztak. Azonban a kitüntetettek elhunyta után a kitüntetések gyakran elvesztik azt a többletjelentést, amellyel a kitüntetettek számára bírtak, és gyakran megjelennek a műtárgypiacon is. Kitüntetések, érmek ritkán kerülnek a piacra a birtokosuk életében, azonban erre is van példa. Mark Wells, olimpiai bajnok amerikai jégkorongozó egészségügyi gondjainak finanszírozása érdekében 2010-ben 40.000 dollárért adta el olimpiai aranyérmét. Ez nem bizonyult a legbölcsebb döntésnek; a vásárló nemsokára aukcióra bocsátotta a medált, ahol az több mint 300.000 dollárért kelt el.

A mai kitüntetések a középkorban kezdtek kialakulni, amikor az uralkodók a keresztes hadjáratokban résztvevő lovagrendek mintájára saját, világi lovagrendeket kezdtek alapítani. Ezen rendek tagjainak járt jellemzően a díszes, ruhán is viselhető kitüntetés. A világon az elsőként elismert lovagrend a Térdszalagrend volt, melyet 1348-ban alapított III. Eduárd angol király. Az ugyancsak világhírű Aranygyapjas rendet 1429-ben alapította meg III. Fülöp burgundi herceg. Magyarországon Zsigmond király hozta létre a Sárkány Lovagrendet 1408-ban.

A kitüntetések igazi virágkora a modern államiság és az abszolutista hatalomgyakorlás 17-18. századi megerősödéséhez köthető. Ekkor, 1764-ben alapította meg Mária Terézia a Szent István-rendet a magyar nemesség számára. A modern tömegháborúk elterjedése után nagy számban jelentek meg a különböző típusú katonai kitüntetések is.

A kitüntetés általános értelemben minden olyan állami vagy társadalmi megnyilvánulás, amely a kimagasló egyéni vagy közösségi teljesítményt erkölcsi vagy anyagi elismerésben részesíti. Sok évszázados története során kialakultak a kitüntetés sajátos, szűkebb fogalma és formái: az érdemrend, a kitüntető érem, a cím, a díj, a jelvény és a zászló. Szűkebb értelemben kitüntetésnek az elismeréseknek a ruházaton viselhető formáit nevezzük.

A kitüntetések történetének kezdetét az ősi vadásztársadalmak trófeáiból lehet levezetni, amikor a vadászcsoportok az elejtett állat trófeáját a legsikeresebb vadásznak adták. Később az embercsoportok egymás elleni hadakozásai, háborúi során a hadizsákmányból a harcosok a teljesítményük arányában részesültek, és ennek viselhető elemeit büszkén hordták. Az ókori, középkori, újkori társadalmak kialakították a kitüntetések egyre bonyolultabb rendszerét.

A 20. századtól az uralkodói, állami (katonai és civil) kitüntetések mellett egyre gyakoribbá váltak a polgári eredetű, szervezetek, alapítványok vagy személyek által kezdeményezett és adományozott, gyakran nemzetközi díjak is. Az egyik legismertebb ilyen a nemzetközi tudományos díj, a Nobel-díj. Az Oscar-díj pedig túlnyomórészt nemzeti, az Amerikai Egyesült Államok művészeit jutalmazza.

A kitüntetés adományozásakor általában a társadalmi megbecsülés jele, bár a történelem során ismételten gyakorlattá vált, hogy azokat megfelelő adományokkal meg is lehetett vásárolni. A kitüntetések erkölcsi értéküket a társadalmi körülmények, értékrendszerek, politikai kurzusok változásával el is veszthetik, azonban történelmi emlékként továbbra is tanúskodnak korukról, adományozójuk szándékáról, megalkotóiknak iparművészeti képességeiről.

Már jóval a modern kitüntetések megjelenése előtt számos kultúrában megjelentek a hordható kitüntető jelzések annak érdekében, hogy a közösség megismerhesse viselőjük érdemeit. A vadászok és nomádok a sikeres vadászatok után a trófeákkal (állatfogak, karmok, tollak, szőrmék) díszítették magukat. A kitüntetések másik előképe a fejre helyezett virágkoszorú. Ez játékos díszből vált az elismerés jelévé, amit szentnek tartott növények leveleiből fontak, majd aranyból készült korona lett belőle.